Némi csúcsnap adalék még február 9-hez. Sosem láttuk még ennyire szárazon az Ojos lejtőit. A jegesként számon tartott lejtőkön most látszik igazán, hogy csak tömörödött hófoltok nyújtóznak rajtuk, könnyen át lehet köztük mászni.
Némi csúcsnap adalék még február 9-hez. Sosem láttuk még ennyire szárazon az Ojos lejtőit. A jegesként számon tartott lejtőkön most látszik igazán, hogy csak tömörödött hófoltok nyújtóznak rajtuk, könnyen át lehet köztük mászni.
Hajnali ébredés és felszerelés igazítás. 3.30-kor indult el a csapat, hogy az Ojos del Salado kráterében és a csúcson elvégezzék a műszercseréket.
Szokjuk a legfelső táborunk szintjét. Épp szélviharos volt az éjszaka és a nappal is: egy olyan semmi kis tevékenység, mint a meteorológiai állomás oszlopainak mélyre kalapálása pont kiveszi az ember minden erejét.
Rövid összefoglaló a hétvége eseményeiről: mivel még pénteken felkerült több mázsa felszerelés 5800 méterre, közte az energiaellátásért felelős egységek is, a hétvégén visszafogottan használtunk mindent, hiszen mi még 5200 méteren maradtunk.
Szép, mínusz 15 fokos nyári éjszaka után azzal kezdődött a nap, hogy a hatékonyság érdekében ki kellett venni a légszűrőt a terepjáróból (ami egyébként az 5200 méteres magasság ellenére pöccre indul, hasonlóan könnyen, mint a generátorunk).