Atacama 2016

A pumára (is) emlékezve

Olvasóink értékelése: 5 / 5

Csillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktív
 

Copiapóban, még a santiagói visszaindulás előtt igen lényeges feladatunk volt. Meg kellett keresnünk a pumát. Még 2010-ben a Laguna Verde távoli partszegélyén feküdt, szinte frissen, de tökéletesen mumifikálódva. Egészen ép volt, épp csak elfeküdt aludni. Mondjuk évszázadokkal ezelőtt. Aztán rá két évre már csak a hűlt helyét találtuk.

A felvétel DJI Osmo kamerával készült, melyet a MyActionCam Magyarország bocsátott rendelkezésünkre.
Köszönet érte!

Viszont a 2014-es jeles évben, amikor maga Antonio Banderas is felkereste Copiapót (az emlékezetes és szerencsés kimenetelű bányabalesetről forgatott amerikai film forgatása ürügyén), megneszeltük, hogy a puma új pihenőhelye maga a város. Az Atacama Múzeum. Így hát a forró délutánon bevettük magunkat a kitömött pelikánok és 19. századi szabadságharcosok relikviái közé. És a puma ott feküdt egy árnyas sarokban, üvegvitrinben. Állapota korántsem oly fénylő és meggyőző, mint 4000 méterrel magasabban. Ez persze érthető, hiszen ott fenn még nagyobb a szárazság, magasabb a sókoncentráció és gyengébb a lebontó szervezetek működése. Míg itt lent lassan egy rosszul kitömött zoknibábhoz kezd hasonlítani...

0224 02

Öt méteren belül viszont a 2010-es év nagy eseményének fő relikviája áll: a 33 chilei bányászt 70 napig 700 méter mélyen foglyul ejtő Első Szent István bányából megmenekülés eszköze. A jókora, lövedékszerű fémkapszula, amelyben végül egyesével, hosszas és tág fúrólyuk elkészítése után felszínre hoztak mindenkit.

0224 03

A forró Copiapó után üdítő éjszakai 800 km vezetés következett, reggeli érkezéssel hazánk santiagói nagykövetségére, igazán baráti fogadtatással. Majd óriási pakolás, új, de máris harcedzett terepjárónk visszaadása az autókölcsönzőnek (csak azt hiányolták, hogy elkevertük valahol a sárga mellényeket), újra pakolás, felszerelésválogatás és pihenés. Holnap pedig, este képes követségi beszámoló - fogadás keretében - az érdeklődőknek a magashegyi munkánkról.

Elmagyarázzuk: A távérzékelés mint expedíciós eszköz

A távérzékelés eszközeivel segített térképszerkesztés a magashegyi területeken különös jelentőséggel bír. Segítségével olyan területekről is készíthetőek nagyméretarányú térképek, amelyek pusztán terepi mérésekkel roppant pénz- és időigényes, esetenként pedig, egyszerűen lehetetlen lenne. A térképszerkesztés mellett ezek a módszerek segíthetnek egy terület geomorfológiai jelenségeinek, felszínképződési folyamatainak, esetleg klimatológiai változásainak megértésében. Az Ojos del Salado és környéke már több mint száz éve felkeltette a kutatók térképészek, geográfusok figyelmét. A terepi tájékozódásra is használható nagyméretarányú térkép elsőként az 1937-es lengyel expedíciók eredményei alapján készült.

A lengyel expedíció meteorológusa és gyógyszerésze, Witold Henryk Paryski által készített kéziratos térkép. Terepi munkára ugyan nem megfelelő, de helyszínrajzát tekintve mindenképpen pontos munka

A régióban polgári felhasználás céljából nem készültek légifotók, viszont a különböző nyílt forrású műholdképek és domborzati adatbázisok jelentős segítséget nyújtanak a terepi munka megtervezéséhez és utólagos kiértékeléséhez. A módszer alapja, hogy a rendelkezésre álló adatbázisokat kritikai elemzést követően a megbízhatósági határon belül egyetlen térinformatikai rendszerré olvasszuk, ami egyszerre alkalmas a terepi tájékozódásra, a kutatási eredmények értékelésére, további tematikák megjelenítésére és az eredmények publikálására.

Légifelvétel és digitális dombraztmodellre ráfeszített műholdfelvétel összehasonlítása
1 : 100 000-es méretarányú georeferált topográfiai térkép a GoogleEarth segítségével 3D-s megjelenítésben

Együttműködő partnereink