Atacama 2016

Micsoda szintkülönbség!

Olvasóink értékelése: 5 / 5

Csillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktív
 

Ha már leereszkedtünk az Andokból, akkor ma meg sem álltunk egészen az óceánpartig.

Hiszen jelentős részben maga az óceán felelős az itteni szárazságért. A hideg, délies Humboldt-áramlás hűvös légpárnája miatt nincs erőteljes feláramlás, csapadékképződés, és bár a partvidék gyakran ködös, az Atacama-sivatag nyomban a tengerparton kezdődik. De nézzünk kicsit a vízfelszín alá is! Az óceáni kőzetlemez alábukása miatt 8000 méternél is mélyebb árok húzódik a partvidék közelében, a szárazföldön pedig légvonalban bő 200 km távolságban, az Ojos del Saladón már majd' 7000 méterre emelkedhetünk. Kb. 300 km-en belül tehát 15 ezer méter a szintkülönbség - a legnagyobb a Földön!

0221 02

És ha már számadatok: vajon milyen értékek övezik expedíciónkat?

  • 4200 m-től 6893 m-ig 7 szintben 15 új, folyamatosan mérő műszert telepítettünk, miközben ugyanezeken a szinteken minden korábbi műszert megtaláltunk, és letöltöttük adataikat.
  • a leolvasott műszerek mintegy 290 ezer hőmérsékleti adatot szolgáltattak
  • 4200, 4500, 5200 és 5800 méteren mértük geoelektromos szondával a felszín alatti jégjelenlétet
  • 5800 méteren 18 műszer rendszerbe állításával meteorológiai-energetikai állomást üzemeltettünk
  • 3770, 4350, 5800, 5900 és 6500 m magasból, mikroorganizmusok benépesítette vizes élőhelyekről mintegy 40 üledék- és vízmintát gyűjtöttünk
  • 5200, 5300 és 6000 méter magasból 3 szélcsapda 15 hordalékgyűjtőjének anyagát gyűjtöttük be
  • 5200 méterről 3 helyről vettünk lumineszcens kormeghatározásra morénamintákat
  • 750 km-t autóztunk lakatlan terepen, ebből 500 km-t burkolatlan úton, eközben kb. 120 liter gázolajat használtunk el
  • az autóval elért legnagyobb magasság 5830 m volt, az offroad autóhasználat kb.70 km
  • 1 db gumit tettünk tönkre
  • a terepjárónk csomagsúlya kb. 600 kg volt
  • 23 nap alatt 10 liter benzint használtunk el áramfejlesztésre, a generátorunk eközben kb. 40-50 órán át működött (30 liter benzint visszahoztunk a hegyekből)
  • körülbelül 20 féle elektromos eszközt töltöttünk a generátorral
  • a hegyi tartózkodás során mért leghidegebb nyári hőmérséklet mínusz 17,5 °C volt
  • a legerősebb szél (csak) kb. 80 km/h volt
  • 280 liter palackos ivóvizet fogyasztottunk el
  • 4,5 kg propán-izobután gázkeveréket használtunk el főzésre
  • fejenként kb. 10 kg-ot fogytunk
  • fejenként átlagosan 180 nedves törlőkendőt használtunk fel
  • élelmiszerkészletünk kb. 80%-át fogyasztottuk el
  • 250 GiB digitális anyagot rögzítettünk
  • összesen kb. 400 percet kommunikáltunk műholdas telefonnal (főleg adatátvitel)
  • a legmagasabbra jutó csapattagunk össz gyalogos szintemelkedése 5000 méter volt
  • 37 csúcspróbálkozóval találkoztunk, közülük kb. 10-en jutottak fel az Ojos del Salado tetejére

Elmagyarázzuk: Bányászat az Andokban

A több mint 100 000 km2-en elterülő Atacama nem csak az egyik legszárazabb sivatag, de minden valószínűség szerint a Föld leghosszabb ideje extrém szárazságnak kitett területe is. Geológiai kutatások valószínűsítik, hogy egyes részein a hiperarid környezetekre jellemző ásvány- és ércképződési folyamatok egészen a földtörténet középidei triász időszakáig (250-200 millió év) nyúlnak vissza.

A Paradicsom - bányász szemmel
A Paradicsom - bányász szemmel

A fentiek alapján nem meglepő, ha az Atacama-sivatag Chile éléskamrájaként is ismert – legalábbis nyersanyagforrásait tekintve. Így volt ez már a 19. században is, amikor a chilei salétrom bányászata akkora üzletet jelentett, hogy a Chile, Peru, Bolívia határvidékén található salétromlelőhelyek felett kitört a Csendes-óceáni háború (1879–1883). A robbanóanyag és puskapor illetve a 20. században a műtrágya, illetve szilárd rakéta-hajtóanyagok előállításához használt alapanyag kitermelése egészen az 1940-es évekig tartott.

A táblák csak a turistáknak szólnak, a helybelieknek vagy a felmenőik pusztulását vagy az anyagi veszteséget juttatják eszükbe az egykor virágzó városok
A táblák csak a turistáknak szólnak, a helybelieknek vagy a felmenőik pusztulását vagy az anyagi veszteséget juttatják eszükbe az egykor virágzó városok

A kitermelés évtizedeiben egész bányászvárosok nőttek ki az addig élhetetlennek gondolt sivatagból. Az egykor virágzásukat élt települések a tulajdonosok mellett a mostoha körülmények között dolgozó bányászoknak is otthont adtak. Mára azonban ezekből csak kísértetvárosok maradtak, a helybéliek még megközelíteni is félnek a területet. Ettől persze csak még izgalmasabb a turisták számára, ráadásul 2005-től az UNESCO is felfigyelt a terület ipari emlékműveire, és felvette a veszélyeztetett világörökségi helyszínek listájára.

La Noria, Humberstone, Santa Laura csak a legismertebb települések, amelynek temetőiben a sírrablók által kiforgatott holttestek csak fokozzák a kísérteties légkört
La Noria, Humberstone, Santa Laura csak a legismertebb települések, amelynek temetőiben a sírrablók által kiforgatott holttestek csak fokozzák a kísérteties légkört

Az '50-es évektől azonban új aranyláz indult. A két fő hívószó az arany- és a rézérc. A 20. század második felében Chile gazdaságát meghatározó rézbányászat az amerikai befektetőket is vonzotta. Érthetően nem is maradhatott érintetlen sokáig egy ekkora bevétellel kecsegtető terület. A politika és közélet számos mozgatórugója napjainkban is az Atacama területén működő bányákhoz vezet.

Chuquicamata a 850 méteres mélységével a világ legnagyobb felszíni rézbányája
Chuquicamata a 850 méteres mélységével a világ legnagyobb felszíni rézbányája

Együttműködő partnereink