Az Ojos elhagyása sosem egyszerű. Az elmúlt 3 alkalommal mindig késleltette valamilyen technikai akadály az alászállást. Volt olyan is, amikor terepjárónk végleg megadta magát és maradt 5000 méter fölött.
A mostani elsöprő, de korántsem túlbiztosított tervünk első lépése szerint az összepakolt Tejos-táborból reggel Zsolt és Balázs leereszkedik 5200 méterre, az üres Atacama-táborba, ahol már két hete áll a hidegben-szélben járművünk. Ütemes trappolással teljesült a menet, Zsolt egy jókora napelemet cipelt, hátha nem indul be a jármű (mint a legutóbbi expedíción, amikor napelemes akkumulátortöltés volt a megoldás), Balázs pedig rohamásót, a jövőbeni esetleges elakadás orvoslására.
A terepjáró szó nélkül beindult! Hosszas melegítés, légszűrőkivétel után Balázs a köves-homokos lejtők felé indult, és a gép újra kiválóan teljesített, ugrálva-hörögve felküzdötte magát 5800 méterre, a Tejos-táborba. Itt Péter és Ádám már epedve várta a rengeteg hegyi csomaggal. Felpakolás, majd nagyon óvatos, 600 méteres ereszkedés újra az Atacama-táborba, de már gépesítve. Mivel nincs pótkerekünk, ezért a megpakolt járművel lépésben imbolygás volt csak célravezető, közben sűrű szikla és éles kőtömb-rakodás a nyomvonalból.
A terv második lépése is sikerült, ép leérkezés az Atacama-táborba, minden felszereléssel. Itt aztán újra nagyívű pakolás, majd Ádám morénaminták után indult (kalapáccsal és fémhengerekkel), Balázs pedig a két éve kihelyezett szélcsapdákat vette célba, kisöpörve a gyűjtőbugyrok tartalmát.
Az ereszkedés-terv harmadik fázisa az Atacama-tábor elhagyása, és egészen a Laguna Verde (4350 m) hideg-sós tavának (és persze hőforrásainak) elérése.
Mivel még február legelején pont itt hasadt szét a kerekünk, különös óvatossággal kellett navigálni a kerékagyig érő homokban, aztán az éles köveken át, majd megint homokban, és így tovább. De ez is sikerült. 4500 méteren jó adag levegőt fújtunk kompresszorral a kerekekbe és innen már murvás útvonalon haladtunk a hívogató tó felé. Minden egyben, van négy működő kerék, egy nagyon erős terepjáró, és az oxigéndús környezet mindenkit új életre kelt.
A Laguna Verdénél aztán pont bekanyarodunk a néhány órával korábban odaérkezett Eupolisz-csoport mellé (mondjuk így is terveztük). Nincs más hátra, mint a sürgős merülés a hőforrások vizében!
Elmagyarázzuk: Csillagvizsgálók az Andokban
Chile északi részén az Atacama-sivatag és Coquimbo térségében az Andok, a levegő rendkívül alacsony nedvességtartalma miatt, kiválóan alkalmas az infravörös és a látható fény tartományában végzett csillagászati megfigyelésekre. A rendkívül tiszta levegőnek a ritka felhőborításnak és a fényszennyezés hiányának köszönhetően csillagvizsgálók sora épült ki a területen. Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) két nagy csillagászati obszervatóriumot üzemeltet ebben a térségben, a 2400 m magasan épített La Silla Obszervatóriumot és a 2635 m-en elterülő Paranal Obszervatóriumot. A Paranalon működik a Very Large Telescope (VLT) Európa legnagyobb földi megfigyelő rendszere.
A világ legfejlettebb optikai távcsőrendszere négy darab, egyenként 8,2 méter átmérőjű teleszkópból és egyenként négy, 1,8 méter átmérőjű, mozgatható segédtávcsőből áll. Ezek a távcsövek együtt dolgozva a csillagászok számára 25-ször nagyobb felbontást adnak, mint az egyes távcsövekkel külön-külön elérhető. A távcsövekbe érkező fénysugarakat a VLTI összetett, felszín alatti tükrös rendszerével kombinálják, ahol a műszerekbe a fénysugaraknak 1/1000 mm-es pontossággal kell beérkezniük. Ezzel a precíz rendszerrel milliívmásodperces felbontást lehet elérni. Ekkora teljesítménnyel el lehetne különíteni egy, a Hold távolságában lévő autó két fényszóróját.
A Föld egyik legmagasabban működő obszervatóriuma San Pedro de Atacamatól mintegy 50 km-re keletre, Észak-Chilében épül, az 5000 méter magas Chajnantor-fennsíkon. Az obszervatórium alkalmazottai szélsőséges körülmények között dolgoznak: erős a szél, ritka a levegő és nagyok a hőmérséklet-ingadozások. Az ALMA (Atacama Large Millimeter/submillimeter Array) egy egyedülálló, forradalmian új kialakítású, elkészültekor összesen 66 darab, a 0,3-3,6 mm-es hullámhossztartományban működő távcsőrendszer. A fő antennasornak 50 db 12 méteres antennája van, melyek ún. interferométerként egyetlen hatalmas rádiótávcsőként dolgoznak együtt. Ezeket 4 db 12 méteres, és 12 db 7 méteres antenna egészíti ki. Az ALMA program az Európai Unió, az Egyesült Államok, Kanada, Tajvan, Japán valamint Chile együttműködésében valósul meg.
A déli félteke legrégebbi csillagászati központja a Cerro Tololo obszervatórium La Serenától 87 km-re az Elqui-völgy szívében, 2200 m-el a tengerszint felett áll. Szintén e völgy ad otthont a Mamalluca obszervatóriumnak.
