6000 méteren dacol a széllel már két éve egy szélcsapdánk. A környéken mindent útba eső sziklát szétlőnek a viharos szél szállította kőzetszemcsék. No ezekre a szemcsékre is kíváncsiak vagyunk, plusz még mellette működik egy hőmérsékletet és relatív légnedvességet mérő adatgyűjtőnk.
Fel is kapaszkodtunk a kősivatagos platóra: minden működött, annak ellenére is kitartott pl. a kis műszer, hogy mínusz 30 fokos hőmérsékletek sem számítanak ritkaságnak, a páratartalom pedig 2 százalékra is lecsökken.
Ha már itt hullámoztunk a sziklák között, célbavettük az 5900 méteren elterülő kis tavat is. Bár élettelennek tűnik e táj, ahol van víz, bőven van élet is. A víz pedig olvadékból származik: ez lehet a téli hó maradványa és az örökfagy olvadásának nedvessége is. Mintavétel-sorozat kezdődik, vízből, tavi aljzatból, nedves tószegélyből, sőt, a legkisebb élőlényekre lesve óriás fecskendővel finom szűrőn átpréselve sok-sok vizet.
Jónéhány vizes helyszín van még hátra, bőven lesz még mikroorganizmus-vadászat, és a hideg este közeledtével egyre hívogatóbb volt a hatalmas, konténer alatt raktározott marhahúsdarabunk. Mondjuk nem kis kihívást jelentett egy klasszikus alu-csajkában, gázfőzőn megsütni. Nem is egyenlő arányban fogyott a csapat tagjai között...
Elmagyarázzuk: Szél-világrekord
Bár a Föld legerősebb légmozgásai valószínűleg a forgószelekben mérhetők, a „normál” szelek erősségét tekintve az Andok Puna de Atacama fennsíki vidéke a rekorder. Ugyan csak néhány szélerősségmérés zajlott eddig, de ezekből is világos, hogy itt a 200, sőt 300 km/h-s szelek gyakorisága is jelentős.
Akár az Atacama-sivatag, akár az Andoktól K-re fekvő Gran Chaco felől érkeznek a légáramlatok, a légtömegek igen jelentős és gyors, 4000-5000 méteres emelkedésre kényszerülnek. Az Andok vonulatán átcsapó szél az óriásvulkánok közötti szélcsatornákban különösen felgyorsul, ráadásul a vulkáni kúpok maguk is komoly turbulenciákat okoznak.
A vadul süvítő szél minden útjába kerülő felszínt, tárgyat megtámad. Így nyilvánvaló, hogy ha emberi létesítményt terveznek e környezetbe, tisztában kell lenni az ott jellemző szélviszonyokkal. A Puna de Atacama argentin oldalán, kb. 4000 méteres magasságban bányanyitást terveztek, ehhez illeszkedett a Valadero-program másfél éves szélmérése. Ennek során a rekordsebesség 443,2 km/h volt! Mivel ugyanitt ismétlődően és jól dokumentáltan csak 393 km/h-t sikerült kimutatni, ez az érvényes rekord. (De érdemes megnézni a grafikonon az átlagértékeket, ill. a tartós szélsebességet is!) Persze könnyen lehet, hogy az egyedi mérés messze nem mutatja e vidék legbrutálisabb szeleit.
Megjegyzés: 80 km/h-s szél már hátizsákostul kimozdít az egyenes haladásból, 150 km/h-nál már feldönthet a szél, 200 km/h esetén már szinte lehetetlen a kontrollált emberi mozgás…
