Szokjuk a legfelső táborunk szintjét. Épp szélviharos volt az éjszaka és a nappal is: egy olyan semmi kis tevékenység, mint a meteorológiai állomás oszlopainak mélyre kalapálása pont kiveszi az ember minden erejét.
És akkor jött a mélyre ásás, hiszen kiváló adatokat adó műszereink is rejtőznek itt a föld alatt. Minden meglett, sikeres a kiolvasás-adatletöltés és az új telepítés is. De négykézláb a sivatagban a fagyott rétegig letúrva azért kimerültünk.
Több új műszert is programozni kellett és mindenhez áram szükséges (a mi energiánkon túl). Korábban ez még megoldható volt napelemekkel, most viszont több mint 20-féle elektromos eszközt használunk szinte folyamatosan, így a generátor a megoldás. Kiváló kézi Hondánk eddig (az alacsonyabb szinteken) kifogástalanul működött, de pont most, 5800 méteren, amikor mindennel lemerültünk, nem akart beindulni. Számos trükk volt persze a kezünkben, még karburátor fúvókaátalakítót is kaptunk a forgalmazótól, de a zúgó szélben és homokban üldögélve nem igazán akartunk finommechanikai részletekbe bocsátkozni. Kivettük a légszűrőt, nem használtunk szívatót, türelmesek voltunk, így végül daliásan beindult a gép, és 2 liter benzinnel vagy 6 órán keresztül duruzsolt mellettünk.
Míg a gépnek bő levegő utánpótlásra van szüksége, mi folyamatosan isszuk rég megunt teáinkat. Este az eljárást némileg feldobta, hogy megmértük: itt épp 81,8 fokon forr a víz.
Elmagyarázzuk: Fagyásveszély – addig jó, amíg fáj!
Senki sem szeret fagyoskodni, és városi körülmények között szerencsére csak kevesen tapasztalják meg a szó szoros értelmében a fagy méregfogát. A súlyos fagyási sérülések elkerülése szempontjából, éppen addig „örülhet” az ember, amíg érzi a hideget, amíg fáj!
A test védekezőrendszere a létfontosságú szervek működésének biztosításához a hőmérséklet zuhanásával csökkenti a perifériák vérellátását, azaz elvonja a vért a végtagoktól, ujjaktól, orrtól és a fülektől. Ráadásul ezek a területek aránylag nagy hőmennyiséget képesek elvezetni. Ha ez az állapot hosszasan fennáll a kezdeti fájdalmat tompa bizsergés, zsibbadás váltja fel. Innen kezd a helyzet kritikussá válni, amit a nagy magasságban tovább nehezít, hogy az alacsony oxigénszint miatt tovább csökken a perifériás keringés illetve a vérben szállított oxigénmennyiség.
A szervezet minden energiát a test maghőmérsékletének szinten tartására és az agy oxigénellátására fordít. Ez utóbbi messze elmarad a tengerszinten megszokottól, így az agy működése is csökken, ami szintén hozzájárul a már amúgy is tompuló fájdalomérzet megszűnéséhez. A fagyás veszélye éppen a fájdalomérzet elmúlásával növekszik meg.
A fagyás első biztos jeleként a szöveti hőmérséklet 0 °C alá csökken, az érintett bőrfelület elfehéredik, tapintásra keményebb, kocsonyás állagú lesz. Ezzel egyidejűleg az erekben és azok falán fehérje csapódik ki, a plazma a szövetekbe áramlik. A reflex-szerű védekező hatás következtében összehúzódott erekben vérrögök keletkezhetnek, a sejtek között jégkristályok képződnek, az erek elzáródnak, megszűnik az oxigén- és tápanyagellátás.
A fagyás felismerése már önmagában bíztató jel – nincs minden veszve! Első lépésként a legrövidebb úton védett, biztonságos helyre kell jutni. Itt a sérült területet enyhén meleg (38–42°C ), tiszta vízben dörzsölés nélkül kell megpróbálni visszamelegíteni.
Az alkalmazott kezelésekről szinte teljesen egybecsengőek a szakvélemények. Eszerint a harmad- és negyedfokú fagyás végzetesnek minősül. A szervezet dönti el, hogy az érintett területből mi az a szövetrész, ami még megmaradhat és mi az, ami 60-90 nap elteltével végleg leválik. Ebben a folyamatban a sejtek revitalizációja kap fő szerepet, vagyis fontos a jó oxigén- és tápanyagellátás, illetve az ehhez szükséges érhálózat megerősödése.
