Rövid összefoglaló a hétvége eseményeiről: mivel még pénteken felkerült több mázsa felszerelés 5800 méterre, közte az energiaellátásért felelős egységek is, a hétvégén visszafogottan használtunk mindent, hiszen mi még 5200 méteren maradtunk.
Végignéztünk egy homokkal fedett egykori gleccservölgyet, ahol még van jég a morénasáncok alatt, közben érkezett egy perui vezetésű kis francia csoport, a vezetők emlékeztek ránk még 2 évvel ezelőttről (akkor hamar híre ment, hogy 4 magyar ott kempingezik fönt, ahol mások csak egy szűk éjszakát töltenek a csúcsmászás előtt). Hogy megpecsételődjön a kapcsolat, jelentős ajándékot emeltek a magasba, melyre Balázs ellentmondást nem tűrően csapott le: egy másfél kilós, vákuumcsomagolt nyers marhahúsdarab. És máris tervek kovácsolódtak a magasszintű konyhaművészet beteljesítéséről. Így hát vasárnap, sátorbontás után, a jó nagy és nehéz hátizsákokkal felmálházva még az éjszaka megfagyott húsdarab is a zsákra került, iránymutatónak. Mondjuk egy teljes ananászt is kaptunk, de azt legfeljebb a fejünkre ragasztószalagozhattuk volna. Mint oly divatos mai frizura. De nem akadt jelentkező.
A nagyzsákos felmenet kifejezetten kínkeserves volt: metszően hideg szél, homok és hódara az orrba-szájba. De fönn vagyunk 5837 m-en, berendezkedtünk, sátorverés, forró tea – és legalább 10 napig itt is maradunk, innen indulunk napi, vállalt produkcióink bemutatására.
Elmagyarázzuk: Örökfagy
Az örökfagy vagy permafrost kifejezést olyan területekre használjuk, ahol a szezonálisan megfagyó és felolvadó réteg alatt elhelyezkedik egy bizonyos vastagságú, néhány évtől ezer vagy akár tízezer éven keresztül folyamatosan fagypont alatti hőmérsékleten levő talaj, felszínközeli törmelék, üledék vagy bármilyen alapkőzet, amely állandóan fagyott állapotban van.
Természetesen ez a fagy nem „örök”, hanem hosszabb időszakban állandóan 0 °C alatti hőmérsékletű felszínközeli réteget jelent. A kontinensek területének mintegy 1/5 része tartozik ebbe a zónába, Ázsiában az északi szélesség 47. Észak-Amerikában az északi szélesség 51. fokáig nyúlik le a sarkvidékek irányából az örökfagy. A sarkvidékek tágabb környezete mellett a magas fennsíkokon (pl. Tibet, Altiplano), magashegységekben, így pl. az Andok magasabb régiójában is kialakult az örökfagy.
Az örökfagy legfelső, minden nyáron felengedő, majd télen megfagyó rétege az aktív zóna. Vastagsága természetesen földrajzi helytől függően változik. A hidegebb sarkkörnyéki vidékeken 0,2-1 m mély lehet, délebbre azonban elérheti a 3 m-t is. Az aktív zóna alatti fagyott réteg vízzáró réteg, mert a kőzetszemcsék közötti pórustérfogatot jég tölti ki, összecementálva azokat. E vízzáró rétegnek köszönhetően a nyári időszakban a sík, rossz lefolyású részeken a felengedő felső réteg teljesen átázott, vizenyős, mocsaras területeket hoz létre. Az évszakosan ismétlődő fagyás-olvadás különleges felszínformákat alakít ki, pl. poligonális, sokszöges felszínek, kőpoligonok, kősáncok jöhetnek létre.
Az örökfagy maximális vastagsága tekintélyes méreteket ölthet. A kanadai Melville-szigeteken 550 m, a Léna mentén 800 m, a szibériai Viljuj folyó forrásvidékén azonban 1450 m vastag is lehet. A szibériai hidegpólus területén található állandóan fagyott föld hőmérsékleti minimuma: –13,6 °C, amit nagyjából 20 m-es mélységben mértek.
