Még szaglóhámunkon a tegnapi kénkicsapódások maradéka, de ma már heves homokfúvás polírozza cserzett bőrünket. Annyira cserzett, hogy a rendkívül száraz levegőben egymás után repednek szét ujjaink - a tégelybe fagyott norvég bálnazsír kapirgálása ellenére is. Mondjuk az állandó hideg sem segíti a regenerálódást. Meg az otthon megszokott bakteriális együttélők hiánya sem: kis vágásaink-sérüléseink hetek óta alig gyógyulnak.
De az 5800-as tábori szinthez már kiválóan alkalmazkodtunk, ma például egy vízjégben kialakult kanyargó, időszakos meder partján mértük a csonthó sűrűségét, fémhengert püfölve a fagyos falakba. Fölöttünk homoklejtők, a szél mindenünket homokkal telíti. Közben spanyolok ízlelik a helyszínt. Elkeserítő eredménnyel: megfelelő felszerelés nélkül, vagy épp türelmetlenül, gyengén akklimatizálódva életveszélyes a helyszín. Kimerülten összerogyó, zombiként támolygó, ésszerűtlen kérdéseket felvető egyedeik ma túltengenek.
Ki lakik a hálózsákban?
Az időjárás és a helyszín valóban próbára teszi tűrőképességünket, de érdemesebb tovább árnyalni a képet. Hogy jön ide a hálózsák? Most már több mint 10 napja a levegő hőmérséklete nem emelkedett körülöttünk fagypont fölé. Fűtés, melegvíz és egyéb civilizációs vívmányok nem lévén, az egyetlen hőforrás - gázfőzőinken kívül - a saját testünk. Mivel nem csak mi, hanem a felszerelésünk közül sok minden más sem kimondottan a mínuszoktra lettek tervezve, ezért fontos átgondolni, hogy a gördülékeny napi és éjszakai működés fenntartásához, minek van szüksége némi hőre az éjszakai keményebb fagyok alatt is és minek kell élveznie éjszaka a hálózsákba zárt testhőnket: higikendő (ha kinnmarad, megfagy és egy napig fuccs a minimális higiéniának), bakancs talpbetét, zokni (éjszaka az izzadság megfagy ha nem a hálózsákba kerülnek).
Kulacsba meleg tea (éjszaka kell jeget olvasztanunk hiányában, a folyadék pedig fontos a dehidratáció elkerülése érdekében). További meleg öltözet, ha hideg lenne a hálózsák! A kommunikáció, a videók és fotók elkészítése az akkumulátoroknak és a töltőknek jelent nagy kihívást. Ezek az eszközök, a hidegben hamar lemerülnek, vagy fel sem töltődnek. Így a hajnali indulású menetek előtt fontos, hogy minden technika maximális töltöttségen és üzemi hőmérsékleten legyen az indulásig. Így előfordul, hogy Zsolt hálózsákja a legzsúfoltabb és benne még néhány akkumulátor, telefon, sisakkamera is töltődik az éjszaka folyamán. Szerencsére a nagy hidegben fáradtan nem nagyon van kedvünk forgolódni, így a technikai eszközök és mi is megússzuk sérülések nélkül.
Elmagyarázzuk: A távérzékelés mint expedíciós eszköz
A távérzékelés eszközeivel segített térképszerkesztés a magashegyi területeken különös jelentőséggel bír. Segítségével olyan területekről is készíthetőek nagyméretarányú térképek, amelyek pusztán terepi mérésekkel roppant pénz- és időigényes, esetenként pedig, egyszerűen lehetetlen lenne. A térképszerkesztés mellett ezek a módszerek segíthetnek egy terület geomorfológiai jelenségeinek, felszínképződési folyamatainak, esetleg klimatológiai változásainak megértésében. Az Ojos del Salado és környéke már több mint száz éve felkeltette a kutatók térképészek, geográfusok figyelmét. A terepi tájékozódásra is használható nagyméretarányú térkép elsőként az 1937-es lengyel expedíciók eredményei alapján készült.
A régióban polgári felhasználás céljából nem készültek légifotók, viszont a különböző nyílt forrású műholdképek és domborzati adatbázisok jelentős segítséget nyújtanak a terepi munka megtervezéséhez és utólagos kiértékeléséhez. A módszer alapja, hogy a rendelkezésre álló adatbázisokat kritikai elemzést követően a megbízhatósági határon belül egyetlen térinformatikai rendszerré olvasszuk, ami egyszerre alkalmas a terepi tájékozódásra, a kutatási eredmények értékelésére, további tematikák megjelenítésére és az eredmények publikálására.
