Atacama 2014

Sűrű nap után újra 4300 méteren

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

Didergős ébredéstől a forró fürdőig - a Száraz-Andok szintézise egy napban.Mivel a 6000 m körüli szintben befejeztük a tervezett munkát (különösen rossz időjárás nem hátráltatta a csapatot, így elég volt 10 napot a legmagasabb szinteken tölteni), elhatároztuk, hogy lejjebb költözünk. Az Atacama-tábor környékén, 5200 m körül még van mit csinálni.

A reggeli pakolás lassan megy. Jégolvasztás, szemét-szortírozás, pehelykabát és hálózsák kompresszálás. Hatalmas csomagok gyűlnek össze, főleg a négyünk által termelt szemét meglepő térfogatú. Úgy ereszkedünk le 600 métert, mintha imbolygó karácsonyfák lennénk. Közben persze jut idő a száraz magashegységi jégmentes olimpia számain gondolkodni is. Főleg, hogy minél lejjebb megyünk, annál inkább szárnyalunk a nagy magassághoz történt alkalmazkodás miatt. Homoksífutás? Horzsakőműlesiklás? Jégtánc az itteni 1 négyzetméter jégfelületen?

 

Összesen kb. 160 kg felszerelést és hulladékot kellett gyalog levinnünk a Tejos táborból 600 méterrel alacsonyabbra. Fejenként tehát kb. 40 kg jutott, még Zsoltnak is a lencse másik végén!
Összesen kb. 160 kg felszerelést és hulladékot kellett gyalog levinnünk a Tejos táborból 600 méterrel alacsonyabbra. Fejenként tehát kb. 40 kg jutott, még Zsoltnak is a lencse másik végén!

De aztán valódi sportot látunk: Az Atacamatáborból kerékpárt tol valaki fölfelé a hegyre. Mondjuk 100 méter után földhöz csapja a mély futóhomokban. De aztán nyomja tovább délután. Maga a tábor majdnem üres. Szokatlan, sehol egy terepjáró vagy sátor. Csak egy fiatal francia régész szomorkodik ott, mert neki azt mondták, hogy nem kell hágóvas az Ojos del Salado megmászásához. Így nincs is neki, ám felmenne. Balázs kölcsönadja a sajátját, majd áprilisban Európán belül hazatalál.

Hátra van még két szél-üledékcsapda összeszerelése, felállítása a megfelelő helyre, és még egy hőmérsékletmérő műszert is kell telepíteni a felszín alá, plusz mintákat venni a környezetből. Ez szép délutáni program, egyvalami azonban beárnyékolja: megpróbáljuk, hogy 10 napnyi magaslati állás után hogy viselkedik az autónk. Sehogy. Nem akar beindulni, az akkumulátora alig él. Viszont egyre erősebben fúj a szél, kezdünk fáradni, és lelki szemeink előtt már 5000 m alatti melegforrások lebegnek.

Senki nem unatkozott. Laci és Zsombor a pótkerék cserével, Balázs a motor indítással, Zsolt pedig a kompresszorral és az akkumulátor töltéssel volt elfoglalva
Senki nem unatkozott. Laci és Zsombor a pótkerék cserével, Balázs a motor indítással, Zsolt pedig a kompresszorral és az akkumulátor töltéssel volt elfoglalva

Az akkumulátort megpróbáljuk az eszközeink töltésére használatos Brunton Solar Panelre rákötni - elvileg az autó akkumulátora is hatékonyan tölthető vele. Kissé kételkedve figyeljük, történik-e egyáltalán valami. Elvégezzük a munkát, és többször is próbálkozunk az indítással. Világos, ha beindulna, nem adnánk lehetőséget a leállásra, és azonnal még alacsonyabbra mennénk. Az egyre alacsonyabbra szálló Nap gyengülő akkutöltése miatt fél 6-kor még egy próbát teszünk. 1 órányi napelemhasználat megteszi hatását: hatalmas fehér füsttel kísérve beindul a terepjáró! Köszönjük a Brunton forgalmazójának ezúton is a nagyszerű felszerelést! (Az elmúlt évek során saját erőből ez itt még sosem sikerült...) Már csak a megfelelő keréknyomást kell beállítani. Ám hetek óta defektes kerekünk már annyira megadta magát, hogy jól hallhatóan szökik belőle a levegő. Alkonyat előtti kerékcsere az 50-60 km/h-s szélben, a szél hordta homokban, gyors felpakolás, és már itt sem vagyunk.

A súrlófényben még látványosabbak a mély homokban szétágazó és összefonódó keréknyomok, táncolunk közöttük, aztán, hogy teljes legyen a munkanap, 4600 méteren, az alkonyban még egy mérőhelyet létesítünk, két földbe süllyesztett adatgyűjtővel. Ekkor már elég nehezen megy az ásás. A Laguna Verde 4300 méteres szintjét az utolsó fényeknél érjük el, sátorverés, és mivel már két hete nem láttunk folyóvizet, éjszakáig ülünk a tó partján fakadó melegforrások egyik medencéjében.

Elmagyarázzuk: Magashegyi rekordok

Altius, citius, fortius! – Magasabban, gyorsabban, erősebben! A hangzatos szavak, nem csak az extrém sportteljesítmények elérésére adhatnak magyarázatot. Az egyre vadabb rekordok a technika megszállottjait is csatasorba rendezik. A Dél-Amerika második legmagasabb hegycsúcsaként is ismert Ojos del Salado (6893) a Puna del Atacama felszínéből szökik a magasba. A hívogatóan sima vulkáni szoknyája, az éghajlati sajátosságok miatt szinte értelmezhetetlen hóhatár eredményeként ideális terep a különböző közlekedési eszközökkel elérhető magassági rekordok megdöntésére.

Refugio Tejos 5837 méter magasan
Refugio Tejos 5837 méter magasan

A chilei légierő 1984 áprilisában próbálta elérni a világ legmagasabban fekvő tavát, de egy rossz manőver miatt a hegyoldalnak csapódott. A gép roncsait csak évekkel később sikerült egy bulldózer segítségével lehozni. Az extrém magasságban végzett mentés során fém csúszótalpakon két konténert is felhúztak, ezzel állítva emléket a szerencsétlenül járt kétfős legénységnek. Az 5837 méteren található „Tejos” tábor a Föld egyik legmagasabb menedékháza – az infrastruktúra természetesen meglehetősen spártai: szélálló barakk hat priccsel.

A 2007-es autós magassági rekord helyszíne
A 2007-es autós magassági rekord helyszíne

A fenti akció után számos vállalkozás követte egymást „a legmagasabbra jutó motor vagy autó” cím megszerzésére. 2005-ben a német Matthias Keschke és csapata 6358 méterre küzdötte fel az erre a célra átalakított Toyota Landcruiserét. 2007-ben saját rekordjukat döntötték meg a 6642 méteres magassággal két Jeeps Wranglerrel. A chileiek nem vártak sokat, hogy a címet visszaszerezzék. Pár hét múlva egy 1986-os Suzuki Samurai átalakított változatával 6688 méterig jutottak.

Végre ismét megfelelő helyen a Guinness World Record igazolása!
Végre ismét megfelelő helyen a Guinness World Record igazolása!

A fenti kihívás a motorosok közt is éles versenyt hozott. A korábbi rekordot 2012 áprilisában döntötte meg három motoros, az angol Walter Colebath, az osztrák Lukas Matzinger és az amerikai Barton Churchill, amikor 6361 méterig értek fel.

Ezen a terepen nehéz megmaradni a Husaberg FE 570 nyergében
Ezen a terepen nehéz megmaradni a Husaberg FE 570 nyergében

A motoros teljesítményen messze túl tesz a Manu Bustelo fanatizmusa, aki számos extrém mountain bike-os downhill vállalkozás után 2013-ban előbb felküzdötte magát és biciklijét a csúcsra, majd onnan egy menetben ereszkedett le 5100 méterig.

Manu Bustelo őrültségnek tűnő vállalkozása. A hátizsákra erősített mountain bike a csúcsrégióban még lefelé is csak nehezítette a mozgást, csak 6800 métertől lehetett élvezni a száguldást az éles kövek és penitentes-ek között
Manu Bustelo őrültségnek tűnő vállalkozása. A hátizsákra erősített mountain bike a csúcsrégióban még lefelé is csak nehezítette a mozgást, csak 6800 métertől lehetett élvezni a száguldást az éles kövek és penitentes-ek között

Együttműködő partnereink