Sósivatag, Mont Blanc-magasság, 100-as szél – szokjuk a Puna de Atacamát. Éjszaka elállt a szél, viszont kint -7 °C volt, a sátorban +3 °C. Kora reggel már igyekeztünk is a Maricunga-sósivatag felszínére. Meglepő sóhurkák, sokszögek, sópúpok tagolják a hatalmas, fehér mezőt.
Belső lefolyású területen vagyunk, innen nem megy tovább semmi a Csendes-óceán felé. Viszont 8 ezer évvel ezelőtt még patakok táplálták e nagy tómedencét. Az ős-Maricunga-tó azonban kiszáradt, a bepárlódással vastag sótelepek keletkeztek, a maradék kis vízfelületen (Santa Rosa-tó - (a kezdő kép)) pedig flamingók szürcsölgetnek.
Még délelőtt nekiindulunk első akklimatizációs menetünknek az 1000 méterrel fölénk emelkedő Siete Hermanas-vulkánra. A kősivatagot taposva 4 óra alatt föl is érünk. Közben feltámad a szokásos délutáni szél, a vulkán kalderaperemén már 60-70 km/h-ás, de nem lökésszerű, hanem kifejezetten folyamatos. +12 °C van fönt, sziklák szélárnyékából szemléljük a vulkán egyik oldalát behálózó, egykori bánya útjait.
A Mont Blanc magasságából levezető 1 km szintkülönbség elméletileg könnyen leküzdhető, a sziklás-köves felszínen mégis 3 óra hosszúra nyúlik a gyaloglás a sátrakig. Ennek oka, hogy tovább erősödik a szél, az általunk mért maximum 101,7 km/h, ami már kibillent az egyenes mozgásból.
Estére csak gyenge fejfájásunk van, viszont elkészül az első komoly tükörtojásunk is. Ráadásul a táborban találkozunk Marióval, a chilei hegyi vezetővel, hegyimentővel és autószerelővel, régi ismerősünkkel.
Osztrákokat visz az Ojos del Saladóra, s felelevenítjük régi emlékeinket: 2 és 4 évvel ezelőtt is hozzá kellett nyúlnia az 5000 méter fölött nem igazán induló autóinkhoz. A késő este ismét a pszichológiai teszteké: véroxigénszintet és pulzust mérünk, aztán rafinált, koncentrációt, motoros működésünk pontosságát és a gyorsaságot mérő feladatokat végzünk – papíron és okostelefonon egyaránt. Az adatainkra kíváncsi orvosi hátország már dörzsölheti a tenyerét.
Zsombor ráadásul még bűvös kocka gyakorlatokat is végez. Mi hárman soha az életben nem tudtuk kirakni, így ebből kimaradunk. Holnap nagy terepmenet vár ránk. Reggel az első műszeres mérőhelyünkre indulunk, 60 km-re innen, 4200 m magasra a Negro Francisco-tó közelébe. A műszerkiásás, leolvasás, visszahelyezés után még kb. 140 km van hátra következő táborunkig, a 4350 m-en fekvő Laguna Verdéig.
Elmagyarázzuk: Sós tavak, sósivatagok
A Középső-Andok magasföldjeinek és hegyóriások közé zárt medencéinek közös jellevonása, hogy magas hegyekkel közrefogott, nagy tómedencéket hordoznak. Nedves klíma vagy épp hirtelen csapadékhullás idején ezek gyűjtik a felföldi vizeket. Úgy is mondhatjuk, hogy belső lefolyású tájon járunk, mivel a felszíni és felszín alatti vizek nem az óceánokba tartanak, hanem megrekednek a szárazföldön, a hegyvonulatok között.
Amíg elegendő a vízutánpótlás, e tavak édesvizűek. Ám itt alapvetően a Száraz-Andoknak nevezett térségben vagyunk, vagyis csapadékhiányos, ám erős párolgással jellemezhető területen járunk. Vagyis a tavak vízutánpótlása igen csekély, ezt messze meghaladja a párolgás értéke. Legalábbis napjainkban. Mert a földtörténeti közelmúltban, 10-15 ezer évvel ezelőtt sokkal nedvesebb vidéknek számított e táj.
A Puna de Atacama és a bolíviai Altiplano is nagy, édesvizű tavakkal tagolt térség volt. Ám a fokozatos szárazodással a tavak zsugorodni kezdtek, vizük lassan bepárlódott. Egyre töményebbek lettek, sókoncentrációjuk jócskán megnőtt. A zsugorodó, sekélyedő tavak már nem adtak iható vizet, így a holocén első felében, 7-8000 évvel ezelőtt sok fennsíki terület elnéptelenedésnek indult.
Mára igen sok egykori tó teljesen kiszáradt, sósivataggá alakult, ám amelyekben víz van, azok egytől egyik magas sótartalmúak. A sósság persze a vízállástól függ. Errefelé nem jellemző, hogy az évi csapadékmennyiség meghaladná a 100 mm-t, ám ez néha szinte egyszerre hullik le, s ilyenkor egy időre megnő a sekély tavak mélysége, területe, sókoncentrációjuk pedig csökken. Ez azonban csak néhány hétig tart mindössze.
E sós közeg korántsem élettelen. Olyan mikroorganizmusok népesítik be (és színezik), amelyek kifejezetten e környezettípust kedvelik. Őket pedig flamingók szürcsölik ki a vízből, a flamingókra meg rókák vadásznak…
