Ugrik a pick-up, mérnek a műszereink, készülnek a szélcsapdák. Felküzdöttük magunkat 5260 m-re, az Atacama-táborhelyre.
Az elmúlt évekhez képest terepjárónk kevesebbet szenvedett, bár 5000 méteren egy árokátkelésnél ugrott egy akkorát, hogy átrendeződött a több száz kilóval megpakolt plató, Zsolt élelmiszeres ládája megrepedt, az akkumulátor eltáncolt a helyéről, de féltve őrzött tojáskészletünkből csak néhány váltott alakot. Itt persze már nincsenek utak, mindössze keréknyomok, laza homokkal és jó nagy kőtömbökkel. Kapaszkodás közben a keréknyomást figyeltük, mert az egyik hátsó kerekünk defektes, így azt kompresszorral fújni kell. Bár ilyen magasságban egyébként is engedtünk a kerekek nyomásából.
Táborverés után irány a műszerhely. Kiválóak az adatok, jól mérnek a készülékek, vissza is helyezzük őket, hiszen még vagy 4 évig bírja az áramforrásuk. Mivel itt a szél az egyik uralkodó felszínformáló, szélcsapdákat fogunk kihelyezni. Ezek valójában azt az anyagot gyűjtik össze a felszín fölött több magassági szintben, amit a szél szállít. (Arra vagyunk kíváncsiak, hogy a felszíntől 10 centiméterenként emelkedve, milyen magasságban, mekkora szemcsék szállítódhatnak.) Ma épp a 3 csapda fém tartószerkezetének összecsavarozása zajlik. 5200, 5400 és 6000 méteren helyezzük majd ki ezeket.
Kezdő képen: Saját autójával ne próbálja ki! – A terepjárónk első két kereke a levegőben, a tojásaink az életükért küzdenek a platón, és ki hinné, hogy a képen a hátsó kerék defektes és 2 óránként levegőt kell bele pumpálni. Úgyhogy ha megérkeztünk alá is polcoljuk, hogy ne üljön felnire az indulásig
Tölteni mindent kell!
Bár a terepjárónk most pihen majd’ két hetet, de az üzemanyagnak jobb helye van a kocsi tartályában. Betöltöttük a második magunkkal hozott 20 literes kanna tartalmát is. A legnagyobb fejtörést mindig az elektromos berendezések töltése okozza. Van nálunk bőven belőlük: két számítógép, 6 fényképezőgép, 3 okostelefon, egy műholdas telefon, egy akciókamera, 3 nagy teljesítményű adóvevő várja éhesen az utántöltést nap nap után. Természetesen csak a napcelláinkra hagyatkozhatunk, melyekből hoztunk is két Brunton típusú lepedőt. Kiválóan szuperálnak!
Az akkumulátorokkal és a csatlakozókkal azonban már annál több problémánk van. Ahány gyártó, annyiféle csatlakozó és háromféle bemenőfeszültség. No és a szélsőséges körülményeket sem egyformán bírják. GoalZero inverteres akkumulátorunk például szinte csak az ideális szobahőmérsékleten hajlandó töltődni, amiből itt egy napra mindössze fél órányi jut. Eddig viszont -10-től +40 fokig minden volt. Brunton akkumulátorunk sokkal tágabb tűrésű, de a csatlakozókkal, átalakítókkal ott is meggyűlik néha a bajunk. A töltés tehát folyamatos odafigyelést igényel, hogy akkumulátoraink ne melegedjenek túl, vagy éppen ne merüljenek le idő előtt a kemény éjszakai hidegekben. Szerencsére egyelőre eddig mindenünk működik.
Elmagyarázzuk: Szélmarás
Szeles időben mindenki tapasztalhatja, hogy a szél apró homok és kőzetszemcséket ragad magával, amivel szúró fájdalmat okoz a csupasz bőrfelületünkön. Nem véletlen, hogy a sivatagi népek hosszú zárt ruhát és fejet takaró kendőt, turbánt viselnek. A homokot, kőzetszemcséket szállító szél a kiálló sziklafelszíneknek is ugyanúgy nekicsapja a szállított hordalékot, mint a sivatag vándorainak. A szélnek a felszín kőzeteit súroló, koptató tevékenységét szélmarásnak nevezik.
A kőzetek pusztítását a szél által szállított hordalék végzi. A szállítás közben a mozgó szemcsék egymáshoz és a felszínhez csapódva töredeznek és kopnak. A kopás mértéke a szél erején kívül a kőzet keménységétől is függ. Ennek köszönhető, hogy a szállítás során az idő múlásával, illetve bizonyos távolság után a puha kőzetszemcsék kikopnak, s a keményebb szemcsék lesznek az uralkodók a szél által szállított hordalékban.
A sokat mozgott homok szemcséi többségében kvarcból állnak, amelyek a felszínhez csapódva vésik, csiszolják a felszín kőzeteit. A homokba ágyazott kavicsok felületét simára csiszolják, majd amikor a kavics kibillen helyzetéből, az újabb sík felület lecsiszolásával él, éleskavics alakul ki. Gyakran előfordul, hogy három él kialakulásával sarkos kavics (német nevén: Dreikanter) jön létre.
A különböző keménységű kőzetekből a szélmarás a puha részeket gyorsan pusztítja, a keményebbek hosszabb ideig ellenállnak, így sajátos formák alakulnak ki. A szelektív erózió hatására a puhább rétegek helyén bemélyedések, üregek képződnek. Esetleg nagyobb formák is létrejöhetnek, mint a kőgombák, kőhidak.
A szél szelektív eróziója megfigyelhető a felszín felületi pusztulásánál is. A puhább kőzetből álló felületrészek gyorsabban, a keményebbek lassabban pusztulnak. Erős szeleknek kitett sziklafelszíneken néha egészen különleges csipkézett formák jönnek létre. A szélmarta sziklák oldalait vizsgálva könnyen meg lehet állapítani a terület uralkodó szélirányát és a szélárnyékos részek elhelyezkedését.
