Felköltözünk, letöltünk, kissé fázunk. Készülünk a csúcsmenetre. A nap a Tejos-táborba költözéssel telt. Felcipeltünk mindent, ami az elkövetkező napokban a 6000 méter fölött végzendő munkához kell. Sátrat verünk a konténerek mellett, készülünk az éjszakai indulásra az Ojos del Salado csúcsára, hiszen van még 2 sorozat műszer fölöttünk. (és igencsak szeles idő van napközben, vagyis jobb az éjszakai gyengébb légmozgást kihasználni a kb. 7-8 órás felmenetre, 6893 m-re). Közben letöltöttük az 5830 m-en két éven keresztül sikeresen mért adatokat az itteni adatgyűjtőkből.
Elmagyarázzuk: Örökfagy
Az örökfagy vagy permafrost kifejezést olyan területekre használjuk, ahol a szezonálisan megfagyó és felolvadó réteg alatt elhelyezkedik egy bizonyos vastagságú, néhány évtől ezer vagy akár tízezer éven keresztül folyamatosan fagypont alatti hőmérsékleten levő talaj, felszínközeli törmelék, üledék vagy bármilyen alapkőzet, amely állandóan fagyott állapotban van.
Természetesen ez a fagy nem „örök”, hanem hosszabb időszakban állandóan 0 °C alatti hőmérsékletű felszínközeli réteget jelent. A kontinensek területének mintegy 1/5 része tartozik ebbe a zónába, Ázsiában az északi szélesség 47. Észak-Amerikában az északi szélesség 51. fokáig nyúlik le a sarkvidékek irányából az örökfagy. A sarkvidékek tágabb környezete mellett a magas fennsíkokon (pl. Tibet, Altiplano), magashegységekben, így pl. az Andok magasabb régiójában is kialakult az örökfagy.
Az örökfagy legfelső, minden nyáron felengedő, majd télen megfagyó rétege az aktív zóna. Vastagsága természetesen földrajzi helytől függően változik. A hidegebb sarkkörnyéki vidékeken 0,2-1 m mély lehet, délebbre azonban elérheti a 3 m-t is. Az aktív zóna alatti fagyott réteg vízzáró réteg, mert a kőzetszemcsék közötti pórustérfogatot jég tölti ki, összecementálva azokat. E vízzáró rétegnek köszönhetően a nyári időszakban a sík, rossz lefolyású részeken a felengedő felső réteg teljesen átázott, vizenyős, mocsaras területeket hoz létre. Az évszakosan ismétlődő fagyás-olvadás különleges felszínformákat alakít ki, pl. poligonális, sokszöges felszínek, kőpoligonok, kősáncok jöhetnek létre.
Az örökfagy maximális vastagsága tekintélyes méreteket ölthet. A kanadai Melville-szigeteken 550 m, a Léna mentén 800 m, a szibériai Viljuj folyó forrásvidékén azonban 1450 m vastag is lehet. A szibériai hidegpólus területén található állandóan fagyott föld hőmérsékleti minimuma: –13,6 °C, amit nagyjából 20 m-es mélységben mértek.
