Az erős szél és a - 40 fokos hidegérzet miatt halasztódik a csúcs - és az ott elhelyezett műszer - elérése. Tegnapi műholdas bejelentkezésük közben Balázs elmondta, hogy mindkét laptopjuk lemerült, nem tudtak tölteni a Tejos táborba való költözés és a másnapra tervezett csúcsmenet miatti rövid napon. Így saját bejegyzést nem is küldtek mára.
Ami történt: a rendkívül erős szél miatt 6600 méterről visszafordultak, a - 40 fokos hőérzet és a felfelé haladást ellehetetlenítő szél visszaparancsolta őket. Két nap múlva újra nekivágnak, holnaptól már enyhülő szelet mond a hegyi előrejelzés, járhatóbb körülményekkel.
Addig is adatgyűjtés zajlik majd a Tejos tábor környezetében, akklimatizációs túrákkal.
Már délelőtt 9 után 10 perccel visszaértek a táborba, pihentek. Reméljük, tölteni is tudtak a zord időjárás ellenére. Balázs azt mondta, ez a nap így egy hasznos akklimatizciós túrába fordult, és ez igen jót tett a kondíciójuknak.
Elmagyarázzuk: Fagyásveszély – addig jó, amíg fáj!
Senki sem szeret fagyoskodni, és városi körülmények között szerencsére csak kevesen tapasztalják meg a szó szoros értelmében a fagy méregfogát. A súlyos fagyási sérülések elkerülése szempontjából, éppen addig „örülhet” az ember, amíg érzi a hideget, amíg fáj!
A test védekezőrendszere a létfontosságú szervek működésének biztosításához a hőmérséklet zuhanásával csökkenti a perifériák vérellátását, azaz elvonja a vért a végtagoktól, ujjaktól, orrtól és a fülektől. Ráadásul ezek a területek aránylag nagy hőmennyiséget képesek elvezetni. Ha ez az állapot hosszasan fennáll a kezdeti fájdalmat tompa bizsergés, zsibbadás váltja fel. Innen kezd a helyzet kritikussá válni, amit a nagy magasságban tovább nehezít, hogy az alacsony oxigénszint miatt tovább csökken a perifériás keringés illetve a vérben szállított oxigénmennyiség.
A szervezet minden energiát a test maghőmérsékletének szinten tartására és az agy oxigénellátására fordít. Ez utóbbi messze elmarad a tengerszinten megszokottól, így az agy működése is csökken, ami szintén hozzájárul a már amúgy is tompuló fájdalomérzet megszűnéséhez. A fagyás veszélye éppen a fájdalomérzet elmúlásával növekszik meg.
A fagyás első biztos jeleként a szöveti hőmérséklet 0 °C alá csökken, az érintett bőrfelület elfehéredik, tapintásra keményebb, kocsonyás állagú lesz. Ezzel egyidejűleg az erekben és azok falán fehérje csapódik ki, a plazma a szövetekbe áramlik. A reflex-szerű védekező hatás következtében összehúzódott erekben vérrögök keletkezhetnek, a sejtek között jégkristályok képződnek, az erek elzáródnak, megszűnik az oxigén- és tápanyagellátás.
A fagyás felismerése már önmagában bíztató jel – nincs minden veszve! Első lépésként a legrövidebb úton védett, biztonságos helyre kell jutni. Itt a sérült területet enyhén meleg (38–42°C ), tiszta vízben dörzsölés nélkül kell megpróbálni visszamelegíteni.
Az alkalmazott kezelésekről szinte teljesen egybecsengőek a szakvélemények. Eszerint a harmad- és negyedfokú fagyás végzetesnek minősül. A szervezet dönti el, hogy az érintett területből mi az a szövetrész, ami még megmaradhat és mi az, ami 60-90 nap elteltével végleg leválik. Ebben a folyamatban a sejtek revitalizációja kap fő szerepet, vagyis fontos a jó oxigén- és tápanyagellátás, illetve az ehhez szükséges érhálózat megerősödése.
