A nap rendszerint sminkeléssel indul. Hiszen film készül küzdelmeinkről. De film nélkül is szükség lenne erre, nyilvánvalóan magashegyi kiadásban.
Ez itt azt jelenti, hogy rendbe rakjuk nyálkahártyáinkat. Vér nélkül ritkán múlik el éjszaka, mivel rendkívül alacsony a páratartalom, az egyre alacsonyabb oxigénkoncentráció miatt szaporán lélegzünk és éjjel még meleg sincs: gyorsan és hatékonyan kiszárad az orr (belülről mindenkié erősen varas), a száj, a torok. Vagyis reggel (meg előtte este és időnként éjszaka is) különféle pumpás sprickolókkal (Ádámé a legdurvább, lórúgásszerű propoliszos), határtalan harákolással, orrfújással, titkos egyéni szabadalmakkal és ráolvasással dolgozunk. Így végül a reggeli teakészítésnél már majdnem emberi a hangunk.
Nincs más hátra, mint magasra kapaszkodni, hiszen holnap felköltözünk az Ojos del Salado hegylábára, az Atacama-táborba, 5200 méterre. Így a napi menet: föl az 5 ezer méteres magasságba, főként homokon és mozgó köveken lépdelve, bedőlve a zúgó szélben, száradt-karcos torokkal, erőteljes folyadékbevitellel. Aztán vissza a Laguna Verde partjára, ahol az egyik elrekesztett enyhén sós hőforrásban lazítunk, fürdővízben ezután igen sokáig úgysem lesz részünk.
Elmagyarázzuk: Mumifikálódás az Atacamában
A természetes bakteriális és enzimek segítségével végbemenő folyamatok hatására beinduló bomlás jelei 2-3 nap alatt láthatóvá válnak. A lebontó folyamatban jelentős szerepet játszik a környezet élővilága, férgek, puhatestűek, rovarok illetve a temetetlen holttestek esetében a ragadozó-, dögevő állatok és rágcsálók. Amennyiben a fenti lebomló folyamat elmarad, elkezdődik a természetes mumifikálódás folyamata, amelynek ideális helyszíne az Atacama-sivatag is.
A megfigyeléshez egy élőlény holttestére van szükség, amely különleges környezeti hatások eredményeként konzerválódik. Ezek a hatások lehetnek a sivatagi éghajlatra jellemző szélsőséges hőmérsékleti értékek és az erős szél, ami a bőrt rendkívül hamar kiszárítja, megkeményíti. Ez pedig lehetetlenné teszi a lebontó rendszerek – mikroorganizmusok és rovarok – működését. A mumifikálódás folyamatát csak fokozza a levegő alacsony páratartalma és magas sókoncentrációja.
Hasonló folyamatok zajlanak a magashegyi területeken, a gleccserek felszínén vagy belsejében, ahol az állandó fagy hatására leáll a bomlás. A fagypont alatt életképtelen mikroorganizmusok és férgek nem tudják lebontani az elhalt szervezetet, így a szerves anyag mélyhűtve – szélsőséges esetekben – akár évszázadokig is konzerválódhat. A testben lévő víz a halál beállta után pár óra alatt megfagy, majd a jég olvadás nélkül párolog el a szervezetből. A kiszáradó testben a belső szervek is megőrződnek. Amennyiben a holttestet nem éri fizikai hatás, mozgatás, roncsolódás, gyakran még a bőrfelület, sőt az arcvonások is megmaradhatnak.
