Copiapótól Santiagóig tartó hosszas éjszakai utazás fáradalmait nem volt időnk kiheverni. Reggeli érkezésünket a fővárosba mindjárt feladatok sora követte. Csomag átszervezés, takarítás és 11 órakor találkozó Nusser Christian konzullal hazánk santiagói nagykövetségén. A pihenésnek csak otthon tudjuk majd átadni magunkat. Az expedíció zárása egyben már a jövő kutatásainak előkészítését is jelenti. Ugyan a nagykövetség még nem igazán üzemel (mert épülete a négy éves bezárást követően felújítás alatt áll), de egy baráti beszélgetésre nyitottak a nemrég érkezett követségi munkatársak, hiszen céljaink átfedést mutatnak. Mindannyian fontos feladatunknak tartjuk a két ország közötti kapcsolatok kiterjesztését. Ki-ki saját eszközeivel: mi a tudományt hívjuk ehhez segítségül.
A látogatást követően Kerekes Viki, a Chilei-Magyar Kereskedelmi Kamara ügyvezetőjének vendégszeretét élvezzük, és az elmúlt három hét történetei mellett újra és újra előkerül, hogyan tovább? Mit lehetne másképp, jobban szervezni, hogyan lehetne kiterjeszteni és fenntartani a kutatást. Hiszen mindez sok energiát és pénzt igényel. Ehhez pedig segítő kezekre van szükségünk. Olyan emberek segítségére, akiknek nem a rövid távú haszon a legfontosabb. Köszönet hát mindazoknak, akik akár néhány ezer forinttal is, de segítették a munkánkat, azt hogy bőséges, új eredményekkel térhetünk haza. Holnapi reptéri indulásunkig azonban még vár ránk néhány kellemes óra, egy pohár bor, némi falatozni való és jó társaság.
Hazaérkeztünket követően a kutatás eredményeiről szakmai fórumokon, szakcikkekben, valamint A Földgömb hasábjain és az expedíció honlapján számolunk be. Köszönjük mindenkinek, hogy követte utunkat és munkánkat.
Elmagyarázzuk: Magyar felfedezők
Chile nem bővelkedik nagy magyar földrajzi utazókban. Dél-Amerika megismeréséhez azonban számos honfitársunk jelentős mértékben járult hozzá. Példaként csak néhány név az általuk kutatott és leírt területekkel és országokkal: Brentán Károly (Marañon és Amazonas vidéke), Orosz László (Argentína), Éder Xavér Ferenc (Mamore vidéke), Rosti Pál (Orinoco vidéke), Czetz János (Argentína térképezése), Lendl Adolf (zoológiai gyűjtőút a pampákon), Molnár Gábor (Amazónia).
Hírességek
A világégések idején azonban Magyarországról is számos család vándorolt ki Dél-Amerikában, akiknek leszármazottai napjainkban is Chilében élnek. György Ottó 1930-ban a chilei válogatottnak, majd 1930–1931-ben a Colo-Colo-nak volt edzője. Nem valószínű, hogy sokan felkapják a fejüket Carlos Caszely futballjátékos neve hallatán, pedig Caszely Károly már ott volt az 1974-es chilei csapatban. Nevéhez köthető a FIFA történelmének első piros lapja, amit a németek elleni meccsen ítélt neki a játékvezető. Nicolás Massú sportkarrierjét szintén chilei színekben futotta végig, ő az egyetlen férfi teniszező, aki ugyanazon az olimpián (1988-Szöul) egyes és páros számban is aranyat szerzett.
Leonardo Farkas az egyik leggazdagabb magyar származású külföldi üzletember, erősen megosztó személyiség. Itthon a 2010-es chilei bányaszerencsétlenséget követően vált híressé. Éppen az Atacama-sivatagban történt bányarobbanás miatt 700 méteres mélységben rekedt 33 bányász számára fejenként 2.2 millió forintos csekket állított ki, hogy a sikeres mentési akciójuk ellenére a lelki sokk miatt állásukat vesztett bányászok családjait segítse.
